Öt fiú és két lány alkotja a családot, majd idén tavasszal megszületett a kis Emma is, így már unoka is tarkítja a képet.
A feleség a magyar-orosz szakos tanárságát cserélte fel az anyasággal, majd a szőlészettel, borászattal.
A két nagyobb gyermek Réka és László már a saját életét éli. Tamás fiúk talán végérvényesen elkötelezte magát a borászat felé. A Corvinus Egyetem szőlész szakán diplomázott, közben Németországban, Geisenheimben ismerkedett meg behatóbban a borászattal. Jelenleg Franciaországban, Montpellier-ben végzi a mesterképzését. Éva lányuk a Pázmány Péter Tudományegyetem végzős művészet-történész hallgatója, aki építészet szakirányban igyekszik még tovább tanulni. Bence az érettségi után idén megkezdte tanulmányait a Soós István Borászati Szakközépiskola OKJ-s szőlész-borász szakán. Vince még középiskolás, aki „ végérvényesen” gépésznek készül. Lőrinc elsős gimnazista, aki „főnöknek” készül. Reméljük a család gazdálkodásába pénzügyi szemmel kapcsolódik majd be.
Szekszárd és a szőlő szeretete
Dúzsi Tamást már gyermekkorában magával ragadta a szekszárdi dombság, az itt élő gazdálkodó paraszt emberek szőlő és bor iránti szeretete, így középiskolába szülei ellenzése ellenére az akkori gimnáziumban induló szőlész-borász osztályba iratkozott be. Érettségi után a Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskola szőlész-borász szakán folytatta tanulmányait. Középiskolás korában még a szőlő, mint növény érdekelte komolyabban, majd a főiskolán fordult komolyabban a borászat felé. A gyöngyösi évek meghatározóak voltak számára, itt kötelezte el magát teljesen a borászat irányába.
Pincészet
A kezdetek
A nagyszülők munkája után 3,3 ha Kékfrankos szőlőt sikerült kárpótlási jegyen vásárolni Sióagárd-Lányváron, ezzel indult a „Szegzárdi” magánvállalkozásunk 1994-ben.
Az első borunk az 1992-es évjáratú Kékfrankos-Merlot Cuvée volt, mely az akkor nagy jelentőségű Országos Borversenyen 1994-ben aranyérmes lett.
Ezzel a borral szereztünk ismertséget és elismertséget, mint önálló borászat a szakmában. Elsősorban vörösborokat készítettünk, és azt is Kékfrankosból, mivel ezzel a fajtával rendelkeztünk. Szortimentünket a Kékfrankosok és a Kékfrankos alapú cuvée-ek alapozták/alapozzák meg. Induló borászati filozófiánk az volt, hogy a meglévő alapanyagból kell a fajtaválasztékot produkálni, és a maximumot kihozni.